Tullibardine

Tullibardine egy olyan highlandi lepárló, ahol a hangsúly nem a receptúra állandó újraértelmezésén, hanem a lepárlási alap stabilitásán és az érlelés változékonyságán van. A Tullibardine esetében a lepárlás technológiai paraméterei tudatosan következetesek, ami lehetővé teszi, hogy a különbségek nem a főzetben, hanem az érlelési döntésekben jelenjenek meg. Ebben a modellben a hordó nem karakterjavító eszköz, hanem elsődleges strukturális tényező: az egyes kiadások közötti eltérések elsősorban abból fakadnak, hogy ugyanaz az alap hogyan reagál különböző faanyagokra, korábbi hordóhasználatra és érlelési időre. A Tullibardine így nem egyetlen „házi stílust” próbál hangsúlyozni, hanem azt dokumentálja, miként viselkedik egy technikailag tiszta, jól definiált new make különböző érlelési környezetekben. A lepárló jelentősége nem a szélsőségekben vagy az intenzitásban rejlik, hanem abban a transzparens gondolkodásban, amely az érlelést nem elfedi, hanem láthatóvá teszi. Ebben az értelemben a Tullibardine nem narratívát épít, hanem összefüggéseket mutat meg: az idő, a hordó és az alapanyag kapcsolatát egy következetesen kontrollált rendszerben.